Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hasznos tudnivalók

2008.11.11

Itt azokat a tapasztalatokat igyekeztem egy csokorba gyűjteni, amely a rendkívüli időjárási körülmények, a hely jellegzetességeinek kellemes elviselésére, az élménydús és sikeres horgászathoz szükségesnek látok megosztani horgásztársaimmal. Tartózkodom attól, hogy a nálam jobban képzett, gyakorlottabb harcsahorgászokat oktassak, vagy netalán konkrét tanácsokat adjak nekik . Az itt leírtak csupán megfigyeléseim, gyakorlati észlelésem eredménye, amik hozzásegítettek a kellemes időtöltéshez, a harcsák, e nemes és gyönyörűséges ragadozók megbecsüléséhez, tiszteletéhez, és nem utolsósorban  felejthetetlen és sikeres horgászatukhoz. Az általam leírtak nem tekinthetők szentírásnak, így olvasóim se vegyék annak, csupán egy szerény ajánlásnak.

Május-június hónapban e vidéken erősen süt a nap, 30 fok körüli a hőmérséklet. A táborban elegendő öltözet az egy szál fürdőnadrág, sort és póló. Ekkor se feledkezzünk meg a magas faktorszámú napolajról, egyébként pecsenyére égünk. A horgászathoz is ajánlatos magunkkal vinni ezt a kenceficét.

 Kép A tűző nap ellen a széles karimájú kalap, vagy sapka, napszemüveg használata nélkülözhetetlen. A nádasok tövében napközben sok a bögöly, amik minden élőlényt kíméletlenül megtámadnak. Ellenük való védekezés egyetlen hatékony eszköze a szellős, lehetőleg világos színű, zárt ruházat, magas szárú cipő és zokni, valamint a szabad testrészek – kivéve a kéz a csalizás miatt – szúnyogriasztóval történő befújása. Ennek használata ajánlatos este is a táborban, továbbá nem árt, ha a sátorban már vacsora előtt meggyújtunk egy füstölőt és hagyjuk égni reggelig. Nélkülözhetetlen ruhadarab a vízhatlan esőkabát. Itt ritkán esik ugyan, de ha rákezd, akkor emberesen képes zuhogni. Éjszakára általában erősen lehűl a levegő, ezért a melegítőruha se hiányozzon szerény ruhatárunkból.

Az ellátás kiváló, az orosz szakácsnő változatosan és ízletesen főz. Lehetőség van saját fogásaink magyaros elkészítésére is, így csomagunkból ne maradjon ki a hazai őrölt fűszerpaprika. Minden más egyéb, a magyaros ételek elkészítéséhez szükséges nyersanyagot a helyiek szívesen biztosítanak. Palackos ivóvíz kellő mennyiségben rendelkezésre áll, mind a táborban, mind a horgászat során hűtve tárolva. Üdítőket, sört, bort, vodkát vásárolhatunk a táborban elfogadható áron.

Csalihalként a legjobb a balin és a helyiek elmondása szerint a süllő, egészben vagy szeletben feltűzve. Tekintettel arra, hogy nem mindig sikerült kellő számú balint fognunk, mi a törzsre merőlegesen vágott szeleteket – a farok kivételével – preferáltuk. A csalit belső tavakból fogtuk, néha azonban nagy keservvel, több órás pergetéssel. Elegendő a kezdeti horgászathoz szükséges balint megfogni, majd a többit a horgászhelyen a csónak közelébe beejtett körforgóval lépre csalni úgy, hogy a az áramlás éppen csak lötyögtesse, mozgassa azt. Előbb-utóbb rávág az őn!

A balinszelet csali mellett szól az is, hogy a kemény és szívós bőr miatt jól tart a horgon, nem esik le nagyobb dobáskor sem, sőt az akadókból történő horogszabadításoknál sem marad le a horogról az oly kemény munkával megszerzett harcsacsemege. A szeletet a bőr alatt, egy kis húst is fogva, tűzzük a horog öblébe úgy, hogy a horog hegye és a szár egy harmada szabadon legyen.

Szólnom kell itt a beszámolómban és a felszerelés leírásában említett brutál előke hasznosságáról. A nádszélekben a víz rengeteg torzsát, gyökeret, faágat rejt. Nem mindig sikerül belőlük kipöccinteni a horgot, néha szó szerint fel kell tépnünk a fogvatartót! Ezt a manővert, méregdrága horgunk elvesztése nélkül, csak ezzel tehetjük meg. Másik előnye abból fakad, hogy a kapások jelentős része a nád mellé 1-2 méterre dobott csalira várható, a rárablás után a harcsa nagy vehemenciával indul meg a meder felé, így az előkével tarol nádat, sást, torzsát, gyökeret, egyéb vizi növényzetet. Ezt az igénybevételt tartósan csak ez a vékony kötél  viseli el. További előnye az is, hogy teljesen ellenálló a harcsa gerebenfogaival szemben.

A nádszéli horgászatoknál az egyik botot érdemes a feltételezett harcsatanya közelébe dobni (ezt a bedőlt nádszálak egyértelműen jelzik) a másikat pedig ajánlatos a csónak orra elé 1-2 méterrel beejteni. Én ez utóbbi módszerben erősen kételkedtem, de számos kapás és a szép harcsák fárasztása meggyőzött a fogósságáról. A  harcsapopuláció számos egyede állandóan mozog, vagy táplálékszerzési célzattal, vagy éppen csak árnyékos búvóhelyet keresve. Ha úszik a közelben egy harcsa, rögtön becsusszan a tökéletes árnyékot adó csónak alá. Előfordulhat, hogy a közelben heverő ragadozó úszik ide, jobb és hűvösebb helyet remélve itt. A csónak közeli horgászatnál egy fontos szabály van, a tökéletes csend. A legkisebb zaj is elriaszthatja a halat, még akkor is, amikor már nagy vehemenciával viszi a csalit. Kezdetben két süvítős kapást rontottam el azzal, hogy a bevágásnál lesett a napszemüvegem, illetve a cipőm talpa hozzáverődött a csónak aljához. Eme apró zörejek is elegendőek voltak ahhoz, hogy a bajszik kifújják a csalit a szájukból és továbbálljanak.

 A megfogott harcsákat kézzel kell kivenni, vágóhorgot nem szabad használni. A kíméletes bánásmód alapkövetelmény e csodálatos vízen. Nem előírás, de nem árt fertőtleníteni a sebeiket, vizes törölközővel letakarva megvédeni fejüket és a kopoltyúikat a tűző napsütéstől, amíg a fotózás helyére szállítjuk. Szinte minden ígéretes horgászhely közelében van olyan lapályos folyószakasz, ahol csupán 30-60 centiméteres víz van. Itt nyugodtan fényképezhetjük a zsákmányunkat anélkül, hogy a bőrét kiszáradás, sérülés, vagy magát a halat a fulladás veszélyeztetné. Itt a nemes ellenfél szabadon bocsátása is igen egyszerű művelet. Bár a harcsa nagyon szívós, akár fél óráig is tartható a szabad levegőn, de ez idő alatt óhatatlanul is oxigénhiányos lesz. Ha egyszerűen csak visszadobjuk, vagy hirtelen elmerítjük a vízben, sokkot kaphat és bármennyire is hihetetlen tűnik, megfulladhat!

Ezért úgy helyezzük őket vissza, hogy kopoltyúfedőket elfedje a víz, de szája még a levegőn legyen. Várjuk meg, amíg a kopoltyúk ütemesen mozogni kezdenek (1-2 perc) majd fokozatosan merítsük a száját is a víz alá.

 Nekem mindig felemelő érzés volt látnom, hogy a hatalmas test erőre kap, lassan, komótosan úszni kezd, majd egy búcsúszerű farkcsóválással eltűnik a mélyben.

Végezetül néhány szót a horgászzsinórról, a kapásról és a fárasztásról. A zsinór tekintetében én a monofilt szoktam meg, ezt kedvelem, ezt használtam most is. Sajnálatos bottörésem következtében egy délutánt kölcsön bottal és 90 LB-s fonottal horgásztam. Fogtam ugyan harcsát vele, de a fárasztás nem volt olyan élmény, mint a monofillal, hiszen kevésbé érezhettem a kontaktust, a hal mozgását a merev zsinórral. Egyébként a meder, ahová általában betörtek a harcsák, nem volt akadós, továbbá nem feküdtek le az aljára, ahonnan fel kellett volna tépni őket, így nem éreztem szükségességét a bivalyerős fonott zsinórnak. Persze mindez ízlés és horgász dolga!

 Általában 10-15 percet töltöttünk egy horgászhelyen, ha nem volt kapás ez idő alatt, érdemes volt újat keresni. Kapásjelzőt nem használtunk, a botvég kiválóan mutatta a harik érdeklődését a csali iránt. A kisebbek sok apróbbat ütöttek a botvégre, a nagyobbak csak egy-két nagyobb bólintással jelentkeztek,  majd egy- két másodperc elteltével már süvített is a nyeletőfék. (Sokáig nem érdemes nyeletni, mert a horogszabadításnál megsérülhet a hal.) Elegendő 3-5 másodperc – ez alatt az idő alatt fordul egy keveset a harcsa a csalival – majd jöhet az erőteljes bevágás. Tapasztalataim szerint, így tökéletes volt az akadás, minden harcsámnak a szájszéli, vastag húsos részében ült a horog. További hasznossága dolognak, hogy az esetek 80%-ban a csaliszelet is megmaradt úgy, hogy felhasználható volt a következő horgászathoz.

 A fárasztásról annyit, hogy volt elég hely és idő a nemes küzdelemhez úgy, hogy nem kellett túlságosan rettegnem attól, hogy a hal akadóba húz, vagy szakít. Az általam összeállított készség kiválóan vizsgázott, kellő rugalmassággal parírozta a bajszik minden ravasz húzását, kíméletesen, de kellően fárasztotta őket úgy, hogy ebbe a csónak is súlya is belesegített. És ami szintén lényeges, hogy engem sem strapáltak nullára a nap végére.

Kuttyogatásra tapasztalatlanságom, valamint az erős sodrás és időnként élénk szél miatt nem sok lehetőségem adódott. Egy csendes csatornán azért kísérletet tettem. A tudatlanok szerencséje kísért, bénán ugyan, de sikerült egy ötvenes körülit felvernem a mélyből.

Pergetéssel, megfelelően erős felszerelés hiányában nem próbálkoztam, de a helyiek elmondása szerint gumihallal, nagy méretű twisterekkel, egyágú horoggal (hármashorog használata tilos) szerelt vobblerekkel is eredményesen horgászhatók.

  

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.