Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Újonc a harcsaparadicsomban

2008.10.31
 
 
Több évtizede hódolok kedvenc szenvedélyemnek, a horgászatnak. Szívesen töltöm kevés szabadidőmet a vízparton, riogatva a békés halakat. A riogatás szó szerint értendő, mert amióta a bojlis horgászat és annak etikája megfertőzött, az általam kifogott halak azonnal mennek vissza éltető elemükbe! Kivételt képez ama néhány szerencsétlen jószág, amely a család, vagy a barátok unszolására a bográcsban fejezi be földi pályafutását. A rablóhalazás viszont sokáig kimaradt a repertoáromból, valahogy nem is érdekelt oly nagyon. Ugyanakkor nem gondoltam volna, hogy egy internetes honlap mennyire megváltoztatja majd a véleményemet. Nevezetesen, néhány évvel ezelőtt, egy lengyel horgász honlapján olvashattam a kazahsztáni horgásztúrájáról készült beszámolóját. Már maga a cikk is megdöbbentett, hiszen négy spori egy hét alatt több mint 200 db harcsát fogott, amelyek közül volt néhány két méter feletti példány is. Az igazi megdöbbenést a mellékelt fényképek okozták. Ritkán látható szörnyek és boldog horgászok képeinek sokasága! A látottak frenetikus hatással voltak rám, erősen vágytam arra, hogy egyszer én is eljuthassak eme harcsaparadicsomba.
Teltek, múltak az évek, amelyek során a harcsával és horgászatával kapcsolatos összes tanulmányt, cikket, könyvet áttanulmányoztam, amikor elérkezett az én időm. A munkám kapcsán Kazahsztánba utazhattam kiküldetésbe, így lehetőségem nyílt régi álmom megvalósítására. Horgászboltos barátaim segítségével sebtében beszereztem a szükséges felszerelést és irány „harcsaország”!
Közel fél éves munka után mehettem szabadságra, és ekkor - egy helyi utazási iroda segítségével - megvalósulhatott a  horgászkaland. 2008. június 11-én éjfélkor színültig megpakolt autóval, a várható élményektől felajzottan, a repülőtéren vártam a Budapestről érkező horgásztársakat. Kölcsönös üdvözlés, bemutatkozás után ketten az én autómba, a többiek az iroda kisbuszába ülve máris robogtunk mintegy 400 km-re fekvő, az Illi folyó deltájában, kimondottan horgászok számára létesített Peremücska nevű táborba. Azaz, csak robogtunk volna, ha az útviszonyok engedik! 300 km-ig még istenes volt az utazás, bár itt is óvni kellett az autóink futóművét a szakadék mélységű kátyúktól. Az utolsó 100 km maga volt az igazi rémálom! Dűnékkel tarkított homoksivatagon kellett áthaladnunk úgy, hogy az utat csupán néhány keréknyom jelképezte. Nyolc órás zötykölődés, törődés után reggel 8 órára érkeztünk meg az Ili partján lévő kikötőbe, ahol már csónakokkal vártak bennünket. De még milyenekkel! Hat méteres, 25 lovas korszerű motorral felszerelt, elképesztően stabil osztrák csodákkal. Előnyeiket a horgászatnál érezhettük igazán!
A táborig tartó tizenöt perces motorozás alatt szüntelenül Ludwig Feri barátom tanácsai jártak az eszemben. Kiváló horgász, az Ili szépséges óriásainak nagy ismerőse. Ő, immár ötödszörre utazott ide velük megküzdeni. A sofőrt veszélyeztető elalvás elkerülése végett, egész éjjel nyaggattam őt a kérdéseimmel: a helyi harcsák szokásait, harcmodorát, fárasztásuk fortélyait illetően. Ő pedig készségesen válaszolt minderre. Mindennek hatásosságáról a 9 napos horgászat felejthetetlen fárasztásai során győződhettem meg igazán! Köszönet neki érte!
Révedezésemnek a megérkezésünk vetett véget, és helyébe a csodálkozás lépett. Egy szépséges belső tóra érkezvén megpillantottuk jövendő lakhelyünket. A tó közepén álló kis, fákkal, virágzó bokrokkal borított kis szigeten katonás rendben sorakoztak a nádborítású építmények. Nemsokára kiderült, hogy a szauna épülete, a toalett és a fürdő kivételével, a lakóépületek sátrak, amelyet nagyon ötletesen a hőség ellen náddal szigeteltek. A nagyméretű, acélvázas építmények minden horgászigényt kielégítettek. Bennük két, kényelmes matraccal, szúnyoghálóval ellátott ágy, tároló láda, asztalka, ruhaállvány szolgálta komfortérzetünket.
 
Kép  
Érkezéskor azonnal lehajigáltuk a holminkat és irány az étkezde, ahol fejedelmi reggeli várt bennünket. Táplálásunkra nem lehetett panasz, Natasa a szakácsnő mindent elkövetett, hogy a harcsákkal való küzdelemben elvesztett energiánkat kellő mértékben pótolja!
Reggeli után gyors szerelés! Az általam összeállított készség igen egyszerű volt: 240-es 150-300 grammos boton 80-as nyeletőfékes orsó, rajta a nemrég kimondottan harcsahorgászatra kifejlesztett 70-es monofil zsinór (a fonottat soha nem szerettem, mint később kiderült, nagyon is jól döntöttem a zsinórválasztásnál.) Csúszóra szerelt 160 gr-os trapézólom, alatta gumiütköző, 40-es, de igen erős forgókapocs, 50-es fonott előke, amelynek horogfelőli végét 5-7 cm-es szilikoncső védi a gerebenfogaktól, 7 illetve 9 nullás jó minőségű kovácsolt egyágú horog. Hármashorog, valamint a vágóhorog használata itt tilos, hiszen eme gyönyörűséges, és természetvédelemi oltalom alatt álló kincseket óvni, védeni kell. A harcsák horgászatánál a kíméletes bánásmód, a sebek fertőtlenítése, valamint a gyors fotózás utáni visszahelyezés, alapkövetelmény.
  
Az első
 

Június 12. csütörtök

 

10 órakor Szásával, a vezetőmmel már motoroztunk egy kis belső tó felé, hogy pergetve fogjuk meg a csalinak való balint. A késői időpont miatt mindketten közel háromnegyed órát dobáltunk, mire egy árva balint kiimádkoztunk a vízből. Nem jól kezdődött a horgászat, de még nem volt vége a szerencsétlenségeknek. 11 óra tájban, már az Ili folyón, megálltunk egy ígéretes nádfal előtt. Hatalmas balinszeletek a horogra és szerelékek a vízbe. Itt derült ki a cájg első hibája, a 130 gr-os ólom nem állt meg a nagy sodrásban. Nosza, cseréljük nagyobbra. Azaz, cseréltük volna, ha a kemény nádtorzsák, víz alatti fagyökerek hagyták volna! Eredmény: a fonott előke a csomózásnál szakadt, két horog oda! Újraszerelés, immáron 200 gr-os ólommal, ezzel már megállítható a szerelék. Kapás viszont 15 percig nincs, ideje továbbállnunk. Újabb bosszúságok: mindkét szerelék újra elakad, majd a szabadításkor az előkék újból szakadnak, horgok oda! Ekkor Szása a fejét csóválva a csónakból elővarázsolt egy kb. 100-as átmérőjű, négy nejlon szálból sodrott kötélszerűséget, és ezt köttette fel velem. A finom szereléket kedvelő horgász létemre elborzadtam a brutális madzag látványától, de a gyakorlat később igazolta, hogy itt, eme rendkívül akadós terepen ne legyen finnyás a spori!
Már új helyen, új reményekkel áztattuk utolsó balinszeleteinket. Nem hiába, öt perc várakozás után egy hatalmas ütés a bot végén és már süvített a damil. Adrenalin szintem pillanatok alatt a csúcsra emelkedett, de Feri tanácsát követve, vártam 4-5 másodpercet, majd erőteljesen bevágtam. Megvan, hiszen a szorosság határára állított fék ellenére is, a harcsa gyorsan tekerte le a zsinórt az orsóról. Szása a pillanatok törtrésze alatt kapta ki a másik botot és oldotta el a csónakot és alapgázzal nyomába eredt a komának. E manőver kapcsán sikerült némi zsinórt visszanyerve a harcsa közelébe férkőzni! Iszonyatos ereje volt, hiszen közel 15 percig körözött a csónak körül úgy, hogy magasra tartott bottal engem sétáltatott, viszontfárasztott. A huszadik perc tájékán egy aranysárga, hatalmas testet láttam felemelkedni a felszínre közvetlenül a csónak mellett. Próba koki a fejére, természetesen a maradék erejével kitört, tett még egy tiszteletkört körülöttünk, majd megadta magát. Gyönyörű 164 cm-es, kövér példány volt, olyan ötven kilósra saccoltuk. Egy zöldfülű számára kezdetnek nem rossz! A maradék egy szem balinszelettel fogtam még ebédig két pecsenye harcsát (4-5 kg).
 

Kép

 
Ebéd után kis pihenés, majd indulás balint fogni. Csodák csodájára öt perc alatt akasztottunk két szép példányt, és irány az Ili. A folyón újabb meglepetés várt minket, sáskalárvák milliárdjai hemzsegtek a nádasban, úsztak a vízben. (A lárváknak nincs szárnyuk, így egy-egy nádcsomó lekopaszítása után a vízbe ugráltak, és a sodrással úsztak a következőig.) A csónak körül hatalmas cuppogások jelezték, hogy a halak örülnek a nem várt eleségnek. Mi viszont kevésbé voltunk jó kedvűek, mert éreztük, nagy hal ma már nem lesz. Fogtam ugyan 6 bajszit, de mind az apró népség közül való volt.
Este a horgásztársakkal kicseréltük a tapasztalatokat. Kiderült, ők is küzdöttek az előkeszakadással, de végül Szásától elkunyerált kötélgomolyag nekik is megoldotta ezt a problémát. Panaszkodtak továbbá arra is, hogy sok volt az üres bevágás. Én ezt akkor nem értettem, csak másnap - amikor velem is előfordult ugyanez - a vezetőm segítségével megoldottuk a rejtélyt.
 
A sétáló
 

Június 13. péntek

 

A másnapi horgászat jól kezdődött, öt percen belül egy 184 cm-es példányt sikerült akasztani, majd 35 perces fárasztás után a csónakba emelni. Eredménytelen félóra következett, no, nem a halak kapókedve miatt. Két szép, süvítős kapásra vágtam luftot, jómagam és a vezetőm nagy bosszúságára. Udvariasan közölte velem, hogy a figyelmetlenségem okozta az eredménytelenséget. Első alkalommal a napszemüvegemet törölgettem, amit a kapás pillanatában elejtettem, a másikban pedig a lábam verődött a csónak aljához. Mindkét kis zaj elég volt ahhoz, hogy a harcsák kifújják a csalit és továbbálljanak. 11 óra tájban újra felsivított az orsó, bevágás után éreztem, jó hal küzd a horgon! Nem tört ki, hanem a csónak körül randalírozva próbált szabadulni! Sebesen forgott, verte a zsinórt. Ez lett a vesztem, illetve a botomnak! Ijedtemben, hogy a csónak alá úszik, egy pillanatra leengedtem a pálcát, mire ő a meglazuló zsinórra vert a farkával egy hatalmas nagyot. A bot spicce a csónak szélére vágódott, és az első tag három darabra tört. Mérges voltam a harcsára, de főleg a saját figyelmetlenségemre. Kínkeservesen ugyan, de a maradék csonkkal is sikerült őt is a csónakba segíteni. 163 cm-es jószág volt. Sokáig nem volt időm bosszankodni, mert 11.40-kor akasztottam egy 121 cm-est.
12 óra tájban botom spicce hatalmasat bólintott és azonnali, erőteljes húzással jelentkezett a következő páciens. A folyó sodrásának ellenében komótosan húzta a közel 400 kg-os csónakunkat egy fél kilométeren át, majd megfordult és visszacsónakáztatott minket a megakasztás helyére. Ott pedig, mint aki jól végezte dolgát, elfáradt és tengeralattjáróként felemelkedett a felszínre. Elképedtünk a látványtól, hosszú, hatalmas szűrkés-sárga test pihegett a közelünkben. Még háromszor kitört, mielőtt a vezetőm, nem kis fáradtsággal, a csónakba emelte. Remegő kézzel mértem le, 240 cm-es volt, úgy 80-100 kg-ra becsültük a súlyát. Örömöm határtalan volt, hiszen megfogtam az első 2m feletti harcsámat!
 

Kép

Az első „kettes” és Szása
 
Az öreg
 

Június 17. kedd.

 

Estig néhány közepes méretű harcsa a nádszélekről, majd egy próba a folyó közepén lévő medertörésben. Sikeres: hét óra tájban nagy ütés, majd folyamatos húzás a baloldali boton. Nyeletőfék ki, bevágás, és máris indult a csónakázás. A hal lassan, öregurasan húzta a csónakot a nád mentén. Csodák csodájára már 10 perc után felbukkant, a felszínen úszva a túlpartra vontatott bennünket, majd alámerült. Ezt a játékot még megismételte vagy ötször a közel 30 perces, békés és küzdelemmentes fárasztás során, mire végül az erejét elvesztve, megadta magát. Nem volt rossz bajuszos, immáron a második "kettes", 215 cm-es!
 

Kép

 Az Illi ajándéka
 
A torpedó
 

Június 18. szerda

 

Rosszul kezdődött a nap. Eltűntek kedvenc belső tavunkból a csalinak való balinok! Másfél órai hiábavaló dobálás után kimotoroztunk a folyóra, ahol - csodák csodájára - egy sekély homokpadon 15 perc alatt megfogtuk a napi szükségletet. Így, tíz óra tájban már egy nádszéli, ígéretes gödröt vallathattam! Mindössze öt percet kellett várni és a jobbos botom orsójának dobja megszólaljon. Kivárás, bevágás, megvan, hiszen a szorosra állított fék ellenére valami félelmetes erő folyamatosan húzta le a zsinórt a dobról. Húsz perces nádszéli csónakáztatás után betört a mederbe, ahol rövidesen elfáradt és megállt. Alapgázzal motorozva megközelítettük mintegy 10 méternyire és erővel a felszínre pumpáltam. A hatalmas test ott még küzdött néhány percig, majd megadta magát. Annyira kimerült, hogy azonnal a csónakba fordíthattuk. A mérőszalag 225 cm-et mutatott. Újabb „kettes”! Szásával boldogan paroláztunk a kapitális fogás örömében.
 

Kép

A folyó adta, visszakapja!
 
A harcsapár
 
Június 19. Csütörtök
 
Szélcsendes idő, szikrázó napsütés, a hőmérséklet 30 fok. Délelőtt 11 óráig három kisebb és egy120 cm-es harcsa akad a horogra. Folyásiránynak felfelé haladtunk, amikor megpillantjuk mesterem és társa, Ludwig Feri és Palkovics Andris csónakját. A szokásos hangtalan üdvözlés, és alattuk mintegy 50 méterre kikötve, a csalik máris a nádszél mélyében pihennek. Nem sokáig, mert a jobbos bot hirtelen nagyot bólintott és máris kezdődhetett a küzdelem. Horgásztársaink csodálkozva nézték, amint a csónakunk beszánkázik a meder közepére és egyre távolodik! A harcsa olyan erőteljesen vontatott minket, hogy egyesbe kapcsolt motorral kellett követni ahhoz, hogy ne húzza le az összes zsinórt az orsóról. Az „ismerd meg az Ilit” különleges túra egy óra 20 percig tartott, mire a harcsa elfáradt és felemelkedett a felszínre. Megdöbbentünk a látványtól, a közelünkben egy óriási, nagyon kövér, jóval két méter feletti szörny meresztette ránk apró, de mérges szemeit. Fájt a hátam, remegett a kezem és a lábam a hosszú erőkifejtéstől, de maradék energiámat összeszedve sikerült kivédenem utolsó rövid kitöréseit, amelyek után már békésen lebegett és pihegett a csónak mellett. Vezetőm – szokás szerint – megragadta a hal alsó állát, de mozdulata itt meg is tört. Olyan súlyos volt a harcsa, hogy nem tudta bebillenteni a csónakba! Odaugrottam, és együttes erővel segítettük beljebb. Néhány pillanatig gyönyörködtünk a hatalmas aranysárga színben pompázó halban és mormoltuk neki a kívánságainkat számolatlanul, majd közös erővel megmértük a hosszát. Életem eddigi legnagyobb hala: 242 cm! A fejét és kopoltyúit vizes törölközővel letakarva motoroztunk visszafelé, hogy Feriékkel is megoszthassuk örömünket. Teljes gázzal 25 perces volt az út, ami közel 1000-1200 méteres távolságot jelent. Így utaztunk hármasban, mialatt én fertőtlenítettem a hal sebeit, majd folyamatosan locsolva a folyó vizével hűtöttem őt. Barátaink már messziről jelbeszéddel kérdezték, hogy mi történt velünk? Mi csak somolyogtunk és nem válaszoltunk. A csodálkozás viszont rögtön kiült az arcukra, amikor meglátták a hatalmas halat! Az álmélkodásra azonban nem maradt sok idő, gyorsan készítettünk néhány fotót, majd a gyönyörűséget gyengéden, de nem kis erőfeszítések árán visszahelyeztük éltető elemébe. Néhány perces eszmélés után a felszínen úszva távozott, majd szinte búcsúzásképpen legyintve a farkával begyorsult és a mélybe merült. Soha nem fogom elfelejteni a hosszú és fárasztó küzdelem izgalmait, sem a búcsúzás perceit! Ekkor még nem tudhattam, hogy lesz még ma hasonló élményem.
A kiadós ebéd után újra a folyót vallattuk, de estig csak kisebb példányokat sikerült fogni. Éppen indultunk hazafelé, amikor megpillantottam azt a helyet, ahol a délelőtti óriás felvette a csalit. Megkértem Szását, hogy álljon oda, tegyünk ott egy próbát. A számítás bevált, mert fél nyolckor erős kapással jelentkezett a vendég. Szintén nagyon erős volt, a fárasztása mintegy 40 percig tartott. A második „kettes” a mai nap, 213 cm! Gyors fotó, visszaengedés és irány vissza a táborba. Hazafelé azon morfondíroztunk, hogyan foghattunk két kapitális halat egy nap ugyanarról a helyről. Talán az ívás után a fészkét őrző harcsapár tagjait csaltuk egyenként a horogra, vagy a mély és hűs búvóhely megüresedésével azonnal beköltözött oda egy új lakó. Az igazságot csak ők tudják, így az örök titok marad. Azonban az átélt izgalmak nagyon is valósak voltak, így nem bántuk, hogy a vacsoráról elkéstünk.
 

Kép

A triumvirátus: az óriási aranyhal, Feri és én
 

Kép

 

Harcsapár vagy idegen

 

A búcsú

 

Június 21. szombat
 
A folyó mintha tudta volna, hogy ez a búcsú napja és igyekezett olyan bőkezű ajándékokat adni, ami méltó a nagyságához. 9db kisebb, illetve 123, 124,131, 143,162, 177, és a nap betetőzéseként este fél nyolckor 190 cm harcsa. Köszönöm neked Ili!
Lefekvés előtt mérleget vontam a jegyzeteimből: 10 nap alatt 83 db harcsa, mintegy két tonna becsült súllyal. Közülük 5db két méter feletti, 9 db 151-190 cm-es, 24 db 100-150 cm-es, 45 db méter alatti volt. Nem rossz eredmény egy kezdőtől! Természetesen, ehhez kellett – véleményem szerint – a világ harcsákban leggazdagabb vize, a kitartás, a figyelem, a legoptimálisabb szerelék összeállítása és nem utolsósorban, a tanultak, a szerzett tapasztalatok következetes alkalmazása. Az biztos, hogy engem örökre rabul ejtett e gyönyörű ragadozókkal való küzdelem. Utolsó éjszakámon, elalvás előtt azon morfondíroztam, hogy jövőre is itt lesz a helyem, illetve, ha hazatérek Magyarországra, az itthoni óriások sem lehetnek majd nyugodtak felőlem. Üzenem nekik, azért félniük nem kell tőlem, hiszen ha férfiasan megküzdünk egymással, akkor a búcsú nem véres, hanem meghitt és örömteli lesz mindkét fél számára. Tisztában vagyok azzal, hogy eme gondolkodásmód még sok otthoni horgásztársam - főleg azok, akiket a kényszerűség, valamint az anyagiak hiánya is jelentősen befolyásol - számára még eléggé érthetetlen. Ha viszont látták, vagy éppen hallottak  e csodás folyóról, annak halbőségéről, amely nem csupán a természet ajándéka, hanem az oltalom, a kíméletes bánásmód következménye is, valamint megtapasztalták már a fárasztások, majd a szabadon engedés semmihez nem fogható élményét és örömét, bizonyára másként vélekednek majd.
Ezzel a mentalitással egyre többen lehetnénk, akik tehetnének azért, hogy e gyönyörű ragadozók ne ritkuljanak meg, ne tűnjenek el a vizeinkből.
 Kép

 

 A búcsúharcsa

 

 

 

 

 

 

 

Harcsalista 2008. június 12-21 Illi delta
           
  darab    méret     kapás ideje   becsült súly  
           
1   164 cm 06.12. csütörtök 12.15 kb. 50 kg  
8   100 cm alatti 06.12. csütörtök      
1   184 cm 06.13. péntek 10.15   kb. 60-70 kg  
1   163 cm 06.13. péntek 11.15   kb. 50 kg  
1   121 cm 06.13. péntek 11.40   kb. 20 kg  
1   240 cm 06.13. péntek 11.50   kb. 80-100 kg  
1   123 cm 06.13 péntek 16.45   kb. 20 kg  
1   102 cm 06.13. péntek 17.00   kb. 10kg  
1   135 cm 06.13. péntek 17.20   kb. 30 kg  
1   165 cm 06.13. péntek 18.00   kb. 50 kg  
3   100 cm alatti 06.13. péntek      
1   100 cm 06.14. szombat 9.50   kb. 5-8 kg  
4   100 cm alatti 06.14. szombat      
1   150 cm 06.15. vasárnap 8.45   kb. 40 kg  
1   162 cm 06.15. vasárnap 12.05   kb. 50 kg  
1   100 cm 06.15. vasárnap 13.15   kb. 5-8 kg  
5   100 cm alatti 06.15. vasárnap      
1   145 cm 06.16. hétfő 9.30   kb. 40 kg  
1   100 cm 06.16. hétfő 11.35   kb. 5-8 kg  
1   110 cm 06.16. hétfő 12.30   kb. 10-15 kg  
1   105 cm 06.16. hétfő 16.00   kb. 10 kg  
1   145 cm 06.16. hétfő 18.40   kb. 40 kg  
3   100 cm alatti 06.16. hétfő      
1   153 cm 06.17. kedd 9.15.   kb. 40 kg  
1   215 cm 06.17. kedd 12.30   kb. 90-100 kg  
1   102 cm 06.17 kedd 19.30   kb. 10 kg  
4   100 cm alatti 06.17. kedd      
1   225.cm 06.18. szerda 10.15   kb. 100-110 kg c 
1   120 cm  06.18 szerda 11.30   kb. 15 kg  
1   110 cm 06.18. szerda 12.10   kb. 10-15 kg  
1   100 cm 06.18. szerda 12.15   kb. 5-8 kg  
2   100 cm  alatti 06.18.szerda      
1   120 cm 06.19. csütörtök 11.10 kb. 20 kg  
1   242 cm 06.19. csütörtök 11.20 kb. 120-130 kg  
1   100 cm 06.19. csütörtök 13.30 kb. 5-8 kg  
1   140 cm 06.19. csütörtök 17.50 kb. 30 kg  
1   213 cm 06.19. csütörtök 20.00 kb. 80-90 kg  
3   100cm alatti 06.19. csütörtök      
1   100 cm 06.20 péntek 18.10   kb. 5-8 kg  
4   100 cm alatti 06.20. péntek      
1   123 cm 06.21 szombat 9.00   kb. 20 kg  
1   131 cm 06.21. szombat 9.30   kb. 30 kg  
1   143 cm 06.21. szombat 10.30   kb. 40 kg  
  1    162 cm 06.21. szombat 11.45   kb. 50 kg  
1   124 cm 06.21 szombat 12.15   kb. 20 kg  
1   177 cm 06.21. szombat 18.20   kb. 60-70 kg  
         1   190 cm 06.21. szombat 19.25   kb. 70-80 kg  
9  100 cm alatti 06.21. szombat      
           

83 db

 

         

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Gondolatok a cikkel kapcsolatosan

(opiman, 2008.12.21 22:19)

Őszintén gratulálok ehhez a nem mindennapi teljesítményhez, ami még az Ili adta lehetőségek tükrében is fantasztikus! A beszámolót is hasznosnak, igényesnek és élvezetesnek találtam, sajnáltam amikor elolvastam, hogy már vége is.... Rossz belegondolni, hogy egykor hasonló adottságokkal bírtak az itthoni vizek is, de az emberi kapzsiság és felelőtlenség sajnos mindenre rányomja a bélyegét. Azért az érdekes hogy a messzi, ázsiai Kazahsztánban képesek felismerni és megbecsülni egy ilyen páratlan természeti értéket, ami szerintem üzletileg is kifizetődőbb számukra hosszú távon. Példát vehetnénk róluk! Catch and release only!!!